A múlt hét közepén hírlevelet kaptam az egyik legnagyobb otthoni internetes jegyirodától. Rendszeres vásárlójukként tájékoztattak, hogy az Operaház október első munkanapján, reggel 6 órakor megkezdi a decemberi jegyek árusítását. Mivel decemberben otthon leszünk, totális izgalmi állapotba kerültem és vesztemre elkezdtem böngészni a jegyiroda kínálatát. Időm volt bőven, így áttértem a különböző színházak honlapjaira. Sorra került a Bábszínház, a Fővárosi Nagycirkusz és jöttek a múzeumok is. Aki ismer, tudja, hogy ezen a téren mindenevő vagyok. Szeretem a táncot, a zenét, a vígat és szomorút és mindent ami a színpadi művészethez köthető és igényes. Budapesten ebben nincs hiány, így hát nagyjából 40 perc internetes böngészés után, gyakorlatilag a karácsonyi szünet minden napjára találtam magunknak értékes programot. Megyünk bábelőadásra, a fiúk megnézik az új Lar't pour Lar't előadást (Peti rajong Besenyő Pista bácsiért), nem maradhat ki a Cézanne kiállítás és a cirkusz sem. Természetesen a Diótörő jegyek is a postafiókomban lapulnak. Nem fukarkodtam, a jegyek a legjobb helyre szólnak, karácsony délelőttre. Míg otthon készül a csoda, Pannikám remélhetőleg hatalmas élménnyel gazdagodik. Először az Operaházban! Szóval lesz program bőven, csak a család győzzön velünk lépést tartani. Innen jelzem hogy várom a jelentkezőket. Ki, melyik előadásra szeretne minket elkísérni?
Tehát, várom a decembert. Nagyon! Jó lesz otthon lenni és persze nem csak a hatalmas kínálat miatt, amit kultúra terén Budapest nyújt. De addig is, mi a helyzet itteni viszonylatban? December még messze van, bennem pedig tombol a színház iránti vágy. Az internet korában, gondoltam nem lesz nehéz találni valami nekünk való programot, itt Jerevánban. Nem volt könnyű és a helyi nyelv nem ismerete persze nem tette könnyebbé a dolgot. Marad tehát az opera és a balett. De az Operaház honlapja teljesen üres. Örményül még csak-csak, de ha angolra váltok akkor semmi. Telefonálok, e-mailt írok. Mi az októberi program, érdeklődöm? Telefonon nem sikerült közös nyelvet beszélni, pedig még a csekély orosz tudásommal is próbálkoztam. E-mail-re választ nem kaptam. Nem maradt más, mint taxiba ülni és személyesen próbálkozni. Pannit leraktam az oviban és már 9.50-kor a jegypénztár előtt álltam és vártam és vártam és vártam. Talán majd 11-kor - mondták a járókelők. A következő napon délután mentem és sikerült! Nyitva volt a jegyiroda, de sajnos az Operaház felújítás miatt zárva. Tehát nincs program októberben, novemberben és decemberben sem. Viszont ha érdekel vehetek jegyet egy másik színházban megtartott balett előadásra. - mondja a pénztáros hölgy. Addigra már annyira lobogott bennem a kultúrszomj, hogy azonnal vettem két jegyet, bármire. Aztán hazaérve lelkesen kutattam információ után. Mit is fogunk látni?
Bőséges információ birtokában, izgatottan ültünk be az színházba hétfőn este. Férjem, jó férj gyanánt szintén próbált érdeklődést mutatni. Gyerekekre otthon vigyázott a babysitter, rajtam új ruha, taxival érkeztem a helyszínre, előtte gin tonic. Minden egyben a tökéletes estéhez. Kezdődjék, hát az előadás! A nézőtér zsúfolásig megtelt. Még a lépcsőkön és a pótszékeken is ültek. Nem is csoda, hisz mint megtudtuk helyi zeneszerző által komponált, örmény szerelmi történetet fogunk látni. A darab tehát: Khachaturian: Gayane. A helyszín: Hegyi Karabagh. A történet nem bonyolult, Gayane szereti Arment és viszont. A bökkenő, hogy Kiko is Gayane-t szereti és bármire képes, hogy a kiszemelt nő az övé legyen. Végül persze, győz az igaz szerelem. Függöny fel, zenekar sehol. Tudom, hogy el vagyok kényeztetve, de az Andrássy úton, minden balett előadás mellé jár a nagyzenekar. Szó sem lehet rossz minőségű hangfelvételről. Pici csalódás, de lelkesen vártuk a folytatást. Díszlet gyanánt, jelképes, festett vásznak. Mindegy. Nézzük a táncosokat, hiszen az orosz balett méltán híres és kiemelkedő. Szép helyi, népviseletet idéző jelmezekben jöttek is a balerínák. Csak sajnos nagyon útban voltak egymásnak. Nem tudtak egyszerre táncolni. Szerintem, ha én jelentkezem ebbe a tánckarba, komoly eséllyel veszek részt a válogatón. Mindegy, vicces volt. Az első magántáncosnő viszont légies, gyönyörű mozdulatokkal vallott partnerének szerelmet és a férfi táncosok tényleg ügyesek voltak. Hatalmas ugrások, feszülő izmok, minden ami kell. Kicsit zavaró volt ugyan a mozi hangulat, mert ha a mellettünk ülőnek ropizni támadt kedve, akkor a tény, hogy az előadás a második felvonás közepénél jár, nem jelentett akadályt. Ropi, kóla bizony elő-előkerült a táskákból.
Nem szeretnék negatív lenni, összességében jó volt az előadás. Gazdagabbak lettünk egy élménnyel és sok tapasztalattal. A színvonal védelmében meg kell jegyeznem, hogy a két jegy ára a töredéke volt annak az összegnek, amit a budapesti Diótörőért fizettem. Nyilván nincsenek határtalan anyagi forrásaik a helyi művészeknek sem. A darab végén kifejezetten jó volt hallani az ismert dallamokat, melyeket hétfő este óta zeneszerzőhöz tudok csatolni. Tudni fogom, hogy a híres muzsikát a méltán híres örmény zeneszerző Aram Khachaturian neve fémjelzi. Hallgassátok csak: https://www.youtube.com/watch?v=gqg3l3r_DRI
