Hááát, őszintén megmondom, hogy egy kicsit azért jobbra számítottam. Szebbre, kulturáltabbra, olcsóbbra, érdekesebbre. Az első napon iszonyú volt a hőség. Égető, perzselő napsütés. Az utcákon hatalmas forgalom rengeteg autó és mind dudál. A sávok, zebrák, közlekedési lámpák csak jelzésértékűek. Úgymond lehetőségek, amiket be lehet tartani, de minek. Mindenki megy amerre lát és ha a többi közlekedő nem találja ki elsőre a szándékát, akkor dudál és mutogat. Szeretném tisztázni, hogy a budapesti közlekedési morál a jereváni tükrében letisztult, előzékeny és nagyon európai. Imádok vezetni, de itt egyelőre még biztosan nem próbálkozom.
Tömegközlekedés hiányában marad hát a taxi. Rengeteg van belőle. Jellemző típusai: Zsiga, 2107-es Lada, Volga(!) és egyéb beazonosíthatatlan kínai és iráni gyártmányok. Namármost, taxióra vagy van vagy nincs. Ez szerencse kérdése. Terjeng valami helyi legenda, hogy a sárga rendszámmal ellátott taxinak tisztességes a sofőrje a fehér rendszámosnak pedig nem. Én részemről találkoztam rablóval aki sárga rendszámos autót vezetett és tisztességes, óra alapján számlázóval, aki valamilyen fehér rendszámos csodát hajtott.
A legszerencsésebb találni egy állandót, akiben valamiért úgy érezzük, hogy megbízunk, esetleg ajánlotta valaki. Nekem van szerencsém Vartan-t és az ő nagyjából 30 éves piros zsiguliját használni, ha el szeretnék jutni A-ból B-be. Vartan jan (kedves Vartan) persze egy szót sem beszél angolul, gyerekülésről ne is álmodjak, a kocsi ráz mint a ..., viszont minden reggel hűségesen vár a szálloda előtt és budapesti mércével mérve fillérekért elszállít bárhová. A fillérek, tényleg fillérek. A belvárosi szálloda és a jócskán külvárosi óvoda között lévő megközelítőleg 15 km-es távolság megtételéért 1000 Dram-ot fizetek, ami nagyjából 550 forintnak felel meg. Jó mi?
Nem állítom, hogy ez a legkényelmesebb megoldás és hogy nem nézegettük még a helyi gépjármű hirdetéseket, hiszen a saját autó nyújtotta szabadsághoz semmi sem fogható és az új házban igazi automata kapus garázs is van. Az autópark egyébként itt jellemzően nagyon öreg és igencsak leharcolt állapotú. Bőven találunk luxusjárgányt is, én még Rolls-Royce-ot is láttam és Bentley is akad. Emlékszünk még a rendszerváltás környékén Magyarországon felbukkanó Bömösökre és Merdzsókra? Na, hát akad belőlük bőven itt is és gépjárműveikhez tökéletesen illeszkednek tulajdonosaik. A pénz mellé amiért a drága autót árulják, kultúrát nem adnak itt sem. Szóval, a kocsivásárlás még várat magára a fentieken túl azért is, mert egy általunk preferált 5-6 éves jól felszerelt, finom kis családi modellért körülbelül kétszer annyit kell itt fizetni, mint odahaza. Továbbá, nyelvtudás hiányában nem nagyon szeretnék semmilyen balesetbe de még csak koccanásba sem keveredni.
A tömegközlekedést már említettem és nem vagyok fair, ha teljes hiányról beszélek. Van valami...de egyelőre még nem sikerült kitalálnom, hogy a mindenféle típusú, korú, színű és állapotú járművek pontosan hogyan is közlekednek. Azért gondolom, hogy valami BKV szerű jelenségről lehet szó, mert van a buszocskák elején szám...bennük rengeteg ember és a tetejükön gázpalackok. Mert a legtöbbje ezzel megy. Megálló nincs, szerintem le kell inteni...menetrend nincs, szerintem türelmesnek kell lenni.
Semmiképpen sem szeretném a budapesti viszonyokat felmagasztalni, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy szerintem ezek az emberek is fizetnek adót bőven és a helyzet sokkal, de sokkal rosszabb, mint odahaza.
Talán megszokom, talán nem. Megpróbálok érdeklődve és nyugodtan tekinteni a dolgokra. Az új kultúrák megismerése csodálatos dolog, kár hogy a közlekedésből itt Jerevánban hiányzik a kultúra.
